Üdv mindenkinek.
Mivel egészen eddig jó tapasztalatokra tettem szert az árak, a minőség és a kiszolgálás tekintetében is, gyakran látogatom a Plus áruházlánc egységeit, mostanában leginkább egy babakocsi és apró utasa társaságában. Mivel a babakocsi elég magas, és nem szeretném, ha a baba szemét kivernék a bejáratnál kihelyezett kapu narancssárga műanyag lengőkéi, eddig mindig új jártam el - épp egy Plus áruházi eladó tanácsára -, hogy a forgókaput óvatosan kiemeltem a helyéről, betoltam a kocsit, majd visszatettem a forgókaput. Az említett eladó anno meggyőzött, hogy nyugodtan csináljam így mindig, mindenhol, a forgókaput simán ki lehet emelni, és több helyen segítettek is.
Nem úgy a XI. kerületi, Szent Imre kórházzal szemben lévő Plusban a minap. Érkezésemkor épp ott támasztotta az állát (de tényleg!) a göngyölegen egy jól megtermett, éltes biztonsági őr. Szépen végignézte, hogy forgóajtó ki, babakocsi be, forgóajtó be, majd ízes magyarsággal rámriposztolt: "- Mi van, szétszeded a berendezést?"
Hát komolyan mondom azt hittem, rögtön dobok egy hátast!
Egyrészt hogyan merészel csak így letegezni meg lemivanozni egy ilyen, ahelyett, hogy segítene, mivel nyilvánvalóan nem a berendezés szétszedése volt a szándékom! Kérdeztem tőle, szerinte hogy kellene bejutnom, erre ő, hogy "úgy mint mások". De ezt olyan bunkó stílusban adta elő, hogy szükségesnek tartottam megkérni, jobb lenne ha moderálná magát, mert még szólok az üzletvezetőnek. Erre a fickó kivicsorította az összes iszonyatosan ápolatlan (de tényleg! csodálkoztam is, hogyan vehették fel) fogát, és így felelt: "Nyugodtan kisanyám".
Na ezen aztán tényleg nagyon felbosszantottam magam, bár tudom hogy nem kéne, és egy sarokkal arrébb megpróbáltam egy eladótól megkérdezni, hol az üzletvezető. Közben hátulról hallottam, hogy a biztonsági őrnek időközben valaki mással is problémája akadt...
Találtam is egy eladót, aki a tejes pultnál a dobozos göngyöleget csomagolta kifelé. Megállok mellette, szépen és érthetően köszönök, elnézést kérek, és várom hogy visszaköszönjön meg hogy megkérdezze, mit akarok. Mindhiába. Szólok neki mégegyszer, kedvesen, de kicsit hangosabban, hogy "elnézést...!", erre a nő úgy rámripakodott, hogy "Mi van már?!", hogy hirtelen azt sem tudtam hol vagyok! Mondom neki, hogy csak kérdezni szeretnék valamit, elnézést, erre aszongya: "Én így is hallok!". Hát, mondom neki, én nem hallástesztet jöttem végezni magával, hanem a segítségét szerettem volna kérni, de az normális emberi kommunikáció nélkül az Ön részéről nem megy. Ezzel otthagytam a tejesdobozaival.
Az egyetlen oka, hogy mégsem hívattam az üzletvezetőt, az, hogy nem akartam további patáliát, láttam, hogy "nincs itt kivel beszélni", meg azt sem akartam megvárni, míg a kisfiam elkezd nyűgösködni. Szóval lemondóan beálltam a sorba, és itt ért a harmadik hidegzuhany. Szerencsére ebben már nem voltam involválva, hanem az előttem lévőnek ordította le a haját a kedves pénztáros valami szupershopkártyás probléma miatt.
Az összbenyomásom az volt erről az üzletről, hogy iszonyú nyűgnek tekintik a vásárlókat, akik be mernek jönni (sőt skandallum! gyerekkel is bemerészkednek), kérdezősködni meg vásárolni akarnak meg még kártyájuk is van. Az már mellékes hogy itt hagyják-e a pénzüket, mi úgyis megkapjuk a fizetésünket... Furcsának találom, hogy ez a nézet és hozzáállás még mindig fennáll - legalábbis ebben az áruházban biztosan. Hát sok sikert nekik.
